Bekerültem a kétszakos egyetemisták táborába.
Izgi lesz!?
----------
Mindenkinek gratulálok, akit felvettek és örülök azoknak, akik Pestre jönnek :) Jó lesz!!!
2008. július 25., péntek
2008. július 21., hétfő
Hiba
"Ha egy építész hibázik, eltakarja egy fallal.
Ha egy orvos hibázik, eltakarja a föld.
Ha egy szakács hibázik, ráönt egy nagy kanál szószt és új receptnek hívják."
/Vapiano étterem, Bp/
Ha egy orvos hibázik, eltakarja a föld.
Ha egy szakács hibázik, ráönt egy nagy kanál szószt és új receptnek hívják."
/Vapiano étterem, Bp/
macska?
Az új macska így alszik. Önszántából.
Megnevezése egyelőre nyitott kérdés, apa ragaszkodik a "Pink Floyd"-hoz, amit mi -ha már rákényszerültünk-"Pinky"-nek rövidítünk, latba vetettük a "Saci"-t, illetve (ha jól emlékszem) a "Bimbó"-t
is.
Döntés még nem született.
Esetleg segítsetek :)
2008. július 16., szerda
?
...az meg miért van, hogy ha épp mennék/csinálnék/ugrálnék/sétálnék/viháncolnék vmit vhol, akkor általában-mindig alszanak/unatkoznak/nemtörődnek/nincsenek körülöttem?
2008. július 7., hétfő
Ha már utazási mizériák:
Mi másfél éve ősszel utaztunk Lengyelországba a fél osztályommal nyelvi/összehozós/EUs/bulizós kiruccanásra. Hivatalosan tényleg azért, hogy hitelesen "előadjuk" az Európai Parlament munkáját csak kicsiben.
Optimistán vágtunk neki az útnak Gyuri sofőrrel, aki a világ legjobb sofőrje....többször utaztam vele a gimis éveim alatt. Reggel indultunk, első nap délután 6-ra kellett ott lennünk, hogy kajáljunk, elfoglaljuk a szobánkat stb. Namármost mi a nagy vállalkozókedvünk teljes hevében úgy döntöttünk, hogy odafelé majdnem pont útba esik Auschwitz, szóval gyorsan beugrunk és megnézzük. Térképet néztünk, számoltunk, hánytuk, vetettük...menni fog az, simán belefér. Így is lett, hamarabb iundultunk, hogy megnézhessük.
Első akadályunk egész gyenge volt: kinéztük magunknak ugye a legalkalmasabb szlovák-lengyel határt, oda is mentünk, ahol is a "kedves" határőr nem engedett át bennünket, mondván, túl NAGY a buszunk (17en voltunk benne 2tanárral+sofőrrel, ez az a tipikus kis németországbajóleszaz busz volt). Sebaj, keresünk másikat.
Találtunk, kicsit hosszabb volt, de eljutottunk Auschwitzba. Akkor már du 2 óra volt, még nem voltunk bent, nem néztünk meg semmit és onnan még egy jó 2 órás út volt Krzyzowa [zsizsova:)], ami a végeleges célunk volt. Mint akiket kergettek, szaladtunk végig a kiállításon meg a barakkokon, hogy még Birkenauban is végig tudjunk "sétálni". Megtettük, igaz pár dolgot nem találtunk meg, de azért az a 2 óra futás sem volt olyan szörnyű, mivel láthattuk. Maradtunk volna, de ugye sietnünk kellett.
Irány a busz, nyomás Krzyzowa. NA! és itt kezdődik az igazi kaland. Ugyebár eleve késésben voltunk a kis kitérőnk miatt, de azért próbáltunk belehúzni. 6 órakor még javában az utakat róttuk nagy nagy elánnal, hogy legalább ne az éjszaka közepén kelljen rátörnünk a szobatársainkra. Rátaláltunk az autópályára, térkép csekkol, pont arra, amelyik nekünk kellett. Megyünk szépen, mostmár minden ok, kicsit késünk, nem nagy ügy..... és láss csodát, az autópályának egyszercsak vége szakad, nem megy odáig (egyelőre), amíg a térkép mutatja és ameddig mi akartunk menni. Na, megint térképböngészés, merre tovább, de "szerencsésen" (jópár téves irány és kis falvacska után) eljutottunk Kryzowába este 10re. Fiatal még az idő, talán még ismerkedhetünk is egy kicsit. Megálltunk a község központjában (gondoltuk mi, következtetve a 3méteres keresztről egy nagy tér közepén). Hívtuk a szervezőket, innen merre tovább?
"Kereszt? Milyen kereszt?"
"A kereszt, ami itt van a főtéren."
"Krzyzowában nincsen kereszt és nincsen főtér."
"..." (tücsökcirip)
"Milyen községek vannak a környéken?"
"-felsoroljuk-"
"Ja, maguk akkor ROSSZ KRZYZOWÁBA mentek".......na erre képzeljetek el egy reakciót és spékeljétek meg egy nagyon enyhe túlreagálással.
Annyira megörültünk, hogy valószínűleg már sosem érünk oda, hogy a szervezőknek ajándékba vitt borok egyikét gyorsan fel is bontottuk, hogy ne legyen akkora a stressz.
Megtudtuk, persze utána, hogy merre is van az igazi, amit mi kerestünk, ja és azt is, hogy ÖT DARAB ilyen nevű hely található Lengyelországban...de persze csak mi mentünk rossz helyre a 8 ország 150 képviselője közül :D
Szóval este 11kor nekiindultunk a 3 és fél órás túrának az igazi Krzyzowába. Már annyira minden bajunk volt, hogy benyomtunk egy magyar nótás cdt és almát ettünk éneklés közben, mert már kajánk sem volt normális. Az igazi Krzyzowába érve óriási betontorlaszok voltak az úton (persze azon, ami nekünk kellett volna) ..... itt véglegesen feladhattuk volna (hajnal fél2), de még visszafordultunk, hátha van másik út. Nem volt. Ezért hát betértünk egy benzinkútba, hátha ők tudják, mi a hézag. Nem tudták, de egy KEDVES kamionos páros megszánt bennünket és azt mondta, elnavigál minket addig. És megint láss csodát, mire a kamionosokkal mentünk, már nem voltak ott az úttorlaszok:) (Gyuri: A kurvák büdös f***ára!!! - De Gyuri, nekik nincsen - Nem baj, növesszenek!).....szóval fél3ra meg is érkeztünk sikeresen.
Felébresztettem a szobatársamat, kedvesen angolul ÉS németül elmondtam neki, hogy bocs a zavarásért, kedvesen félálomban válaszolt angolul németül ÉS magyarul, hogy semmi gond :)
Optimistán vágtunk neki az útnak Gyuri sofőrrel, aki a világ legjobb sofőrje....többször utaztam vele a gimis éveim alatt. Reggel indultunk, első nap délután 6-ra kellett ott lennünk, hogy kajáljunk, elfoglaljuk a szobánkat stb. Namármost mi a nagy vállalkozókedvünk teljes hevében úgy döntöttünk, hogy odafelé majdnem pont útba esik Auschwitz, szóval gyorsan beugrunk és megnézzük. Térképet néztünk, számoltunk, hánytuk, vetettük...menni fog az, simán belefér. Így is lett, hamarabb iundultunk, hogy megnézhessük.
Első akadályunk egész gyenge volt: kinéztük magunknak ugye a legalkalmasabb szlovák-lengyel határt, oda is mentünk, ahol is a "kedves" határőr nem engedett át bennünket, mondván, túl NAGY a buszunk (17en voltunk benne 2tanárral+sofőrrel, ez az a tipikus kis németországbajóleszaz busz volt). Sebaj, keresünk másikat.
Találtunk, kicsit hosszabb volt, de eljutottunk Auschwitzba. Akkor már du 2 óra volt, még nem voltunk bent, nem néztünk meg semmit és onnan még egy jó 2 órás út volt Krzyzowa [zsizsova:)], ami a végeleges célunk volt. Mint akiket kergettek, szaladtunk végig a kiállításon meg a barakkokon, hogy még Birkenauban is végig tudjunk "sétálni". Megtettük, igaz pár dolgot nem találtunk meg, de azért az a 2 óra futás sem volt olyan szörnyű, mivel láthattuk. Maradtunk volna, de ugye sietnünk kellett.
Irány a busz, nyomás Krzyzowa. NA! és itt kezdődik az igazi kaland. Ugyebár eleve késésben voltunk a kis kitérőnk miatt, de azért próbáltunk belehúzni. 6 órakor még javában az utakat róttuk nagy nagy elánnal, hogy legalább ne az éjszaka közepén kelljen rátörnünk a szobatársainkra. Rátaláltunk az autópályára, térkép csekkol, pont arra, amelyik nekünk kellett. Megyünk szépen, mostmár minden ok, kicsit késünk, nem nagy ügy..... és láss csodát, az autópályának egyszercsak vége szakad, nem megy odáig (egyelőre), amíg a térkép mutatja és ameddig mi akartunk menni. Na, megint térképböngészés, merre tovább, de "szerencsésen" (jópár téves irány és kis falvacska után) eljutottunk Kryzowába este 10re. Fiatal még az idő, talán még ismerkedhetünk is egy kicsit. Megálltunk a község központjában (gondoltuk mi, következtetve a 3méteres keresztről egy nagy tér közepén). Hívtuk a szervezőket, innen merre tovább?
"Kereszt? Milyen kereszt?"
"A kereszt, ami itt van a főtéren."
"Krzyzowában nincsen kereszt és nincsen főtér."
"..." (tücsökcirip)
"Milyen községek vannak a környéken?"
"-felsoroljuk-"
"Ja, maguk akkor ROSSZ KRZYZOWÁBA mentek".......na erre képzeljetek el egy reakciót és spékeljétek meg egy nagyon enyhe túlreagálással.
Annyira megörültünk, hogy valószínűleg már sosem érünk oda, hogy a szervezőknek ajándékba vitt borok egyikét gyorsan fel is bontottuk, hogy ne legyen akkora a stressz.
Megtudtuk, persze utána, hogy merre is van az igazi, amit mi kerestünk, ja és azt is, hogy ÖT DARAB ilyen nevű hely található Lengyelországban...de persze csak mi mentünk rossz helyre a 8 ország 150 képviselője közül :D
Szóval este 11kor nekiindultunk a 3 és fél órás túrának az igazi Krzyzowába. Már annyira minden bajunk volt, hogy benyomtunk egy magyar nótás cdt és almát ettünk éneklés közben, mert már kajánk sem volt normális. Az igazi Krzyzowába érve óriási betontorlaszok voltak az úton (persze azon, ami nekünk kellett volna) ..... itt véglegesen feladhattuk volna (hajnal fél2), de még visszafordultunk, hátha van másik út. Nem volt. Ezért hát betértünk egy benzinkútba, hátha ők tudják, mi a hézag. Nem tudták, de egy KEDVES kamionos páros megszánt bennünket és azt mondta, elnavigál minket addig. És megint láss csodát, mire a kamionosokkal mentünk, már nem voltak ott az úttorlaszok:) (Gyuri: A kurvák büdös f***ára!!! - De Gyuri, nekik nincsen - Nem baj, növesszenek!).....szóval fél3ra meg is érkeztünk sikeresen.
Felébresztettem a szobatársamat, kedvesen angolul ÉS németül elmondtam neki, hogy bocs a zavarásért, kedvesen félálomban válaszolt angolul németül ÉS magyarul, hogy semmi gond :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
