Ma a kórházban:

kiderült, h Ricsi (akinek a térdét műtötték a héten, mert szétment neki, mert olyan a térde, mint egy 50 évesnek pedig ő csak huszonvalamennyi, mert 15 évig "betonsportolt", amit még pénteken tudtam meg és nem tudtam, h mi a fene az és amiről ma kiderült, h sima kosárlabda) igazából nem is Ricsi, hanem Henrik, csak papa nem tudta megjegyezni. Így hát mi napok óta szépen ricsizzük és ő meg szépen tűri, reagál, kedvesen mosolyog az idióta családra, aki néha átszalad a diliosztályról és random neveken szólítja a szegény betegeket.

Sok dolog történik mostanában. Nem mondom, h túl sok, de azért elég sok.
Két írásbelin túlvagyok, kisebb-nagyobb sikerrel, inkább kisebbel, holnap van a harmadik, ma fogok még rá tanulni, de szeretnék bemenni a kórházba is, mert tegnap nem voltam.
Tesóm faszán leszóbelizett magyarból, ezt is letudtuk, én meg közben a személyiség-kudarc fényében úgy döntöttem, h elmegyek Soundra 10-én, mert hátha jó lesz. Pénzem meg csak lesz rá vhogy.

Holnap gondoljatok rám.