A torkom már igazán kezd jobban lenni, lassan 4 hete szedem a gyógyszert és tényleg jobb, az utóbbi másfél hétben nem fulladtam be egyszer sem (lekopog). A műtét még mindig lóg a levegőben, harcolnak értem a nagyon törődő orvosok, és van vmi irónia abban, hogy mindenki meg akar menteni és mindenki váltig állítja, hogy a másik megoldástól rövidebb avagy hosszabb időn belül, de meghalok. Mindenki jót akar. Ezért nem tudsz választani.

Két hete a fejlődés műhelyt is leadtam, ennek nagyon örülök, az már más kérdés, hogy értékelés még nem kaptam rá. Az meg megint egy óriási másik, hogy hogy fogok lezáróvizsgázni.

Nade a lényeg, hogy múlt héten kétszer is sikeresen berúgtam anélkül, hogy hányingerem lett volna/hánytam volna. Ezt én igen nagy teljesítményként fogom fel, jól is éreztem magam mindkétszer, nemhiába. Terveim között szerepel ezen a héten is kétszer berúgni, de nem lesz rá pénzem, ezért csak egyszer fogok, tesóm úgyis jön fel, ideje, hogy egyszer ő vigyen haza egy buliból.

És igazából most azt szeretném, hogy 0 forintért induljunk el valami messzi távoli helyre és ott nézelődjünk és sétáljunk és mászkáljunk, aztán 2 nap múlva, ígérem visszajövök és folytatom tovább az emlékezetelméleteket meg a modulokat meg a többit.

Pénteken pedig nagy nap lesz!