2010. január 29., péntek

Csak ma este két nemet mondtam. Mostmár igazán leállhatnék.

2010. január 25., hétfő

És most pedig nagyon nagyon haragszom a tanáromra, mert óriásit szivatott rajtam és fogalmam sincs, hogy miért és menjen a fenébe és menjünk el inni és a büdös picsába és ááááááááááááááá!!!!

2010. január 21., csütörtök

este

Rém közhelyes dolog, de rám annyira nagyon jellemző, hogy akkor a legkirályabb egy buli/parti/összejövetel, hogyha totál semmi kedvem elmenni. Ez tegnap este is így történt. Gondoltam, jó lenne elmenni vhova, kiengedni a gőzt, lazítani egy kicsit...de azért a Móricz mégis messze van, főleg éjjel hazajönni. Sebaj, megdumáltuk, elmegyünk ketten, együtt jövünk haza, nem lesz gáz. És én csak vártam és vártam a Móriczon, rácsörögtem, kisült, hogy nem jön (pasiügy..). Namiafaszlegyen? Oké, bemegyek, lesz, ami lesz. Évfolyamtársak, nagyrészüket alig ismerem, semmi kedvem, haza akarok menni, de azért még igyunk meg egy sört, az nem árthat meg.

Nem is ártott, csak használt :) Hajnal 5re értem haza, nem is emlékszem, mikor volt ilyen utoljára, általában 3kor bemondom az unalmast. De nagyon jól éreztem magam, kedves emberekkel, jó hangulatban. 4 hónapja nem voltam ilyen jókedvű.

Köszönöm mindenkinek, aki ott volt!

u.i.: Ja és a villamoson mostantól Petőfi híd Budai HÉTFŐ megálló lesz :D

2010. január 14., csütörtök

"Most iratkoztam be egy reinkarnációs tanfolyamra, nagyon drága volt, dehát csak egyszer élünk."
Ma (a BKV sztrájk 3. napján) a Kálvin térről kellett hazakeverednem valahogyan. Semmi gond nem volt a 3as metrón és a földalattin, egészen tűrhető ideig kellett várnom, még az is belefért, hogy alig fértem fel a földalattira. Valahogy talán minden ember toleránsabb lesz ilyenkor egy kicsit a többiekhez :) Nade a Hősökön már beütött a sztrájk hatása, 20 percet vártam egy olyan buszra, amire ha bogárrá változom, se férek fel. Ugyanígy jártam 7 perc múlva egy másikkal. Erre csodák csodájára megáll előttem egy fehér luxusbusz, kiordít belőle a sofőr, hogy aki akar, szálljon fel, elvisszük, ez és ez a járat.

Így értem tehát haza, fűtött, párnázott ülésen, még épphogy koktélt nem adtak a kezembe. Köszönöm!

2010. január 8., péntek

Miért nem látod Palit az erdőben?
Mert Pál ma fa.


Melyek a világ legbizonytalanabb állatai?
A mitévő legyek.


Mi az abszolút selejt?
Az Alföld!
És miért?
Mert erre se-lejt meg arra se-lejt.

2010. január 7., csütörtök

karácsonyfa díszítés

Most értem haza a karácsonyfa díszítésből.

2010. január 4., hétfő

Nevetés

"- Uram! A késemért jöttem!
- Hol hagyta?
- Valami matrózban.
- Milyen kés volt?
- Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta?
- Várjunk... Csak lassan, kérem... Milyen volt a nyele?
- Kagyló.
- Hány részből?
- Egy darabból készült.
- Akkor nincs baj. Megvan a kés!
- Hol?
- A hátamban.
- Köszönöm...
- Kérem... A csapos mesélte, hogy milyen szép kés van bennem. Egy darab húszcentis kagylóritkaság.
- Forduljon meg, kérem, hogy kivegyem...
- Kitartás! A kocsmáros azt mondta, hogy amíg nem hoz orvost, hagyjam bent a kést, mert különben elvérzek. A kocsmáros ért ehhez, mert itt már öltek orvost is. Régi étterem.
- De én sietek, kérem! És mit tudja az ember, hogy mikor jön az orvos? Kés nélkül mégsem mehetek éjjel haza.
- Az orvos itt lakik a közelben, és a kocsmáros triciklin ment érte. Ha szurkált uram, hát viselje a következményeket.
- Hohó! Azért, mert magába szúrnak egy kést, még nincs joga hozzá, hogy megtartsa. Ez önbíráskodás! Hála Istennek, van még jog a világon.
- Nem is jogra hivatkoztam, hanem orvostudományra. A kocsmáros szerint az a recept, hogy bent maradjon a kés. Orvosi rendelet!
- Az orvos rendelkezzék a saját holmijával, a kés az én műszerem!
- Hm... nehéz ügy...
- Tudja mit? Nekem is van szívem, segítek a bajon. Kiveszem magából a késemet, és beteszek helyette egy másikat. Az is megteszi, amíg a mentő jön.
- Jól van. Csak ne legyen kisebb a kés, hogy jól elzárja a sebet, mert az egészség mindennél fontosabb, és recept az recept, hiába...
- Nyugodt lehet. Egy nagy konyhakést nyomok be helyette.
- Akkor rendben van.
- Forduljon... meg... hopp!... Így...
- Most nyomja bele a másikat!... Gyorsan!
- Ez itt a polcon épp jó lesz, habár csak fanyelű.
- Benne van?
- Fenét!... Hiszen alig vérzik a sebe. Itt, a csont mellett állt meg a penge, a porcok között... A mindenségit, kicsorbult a hegye!
- Nyomta volna a húsba, maga kezdő!
- Várjon! Ráteszek egy vizes kendőt... A szvetter egész jól leszorítja...
- Higgye el végre, hogy kés kell bele! A vendéglős tudja. Itt naponta ölnek. Tegye be a kést. Mi az magának?
- Nem értek hozzá. Bicskázásért vállalom a felelősséget, de műtétért nem! Kérje meg erre a szívességre valamelyik matrózt. Majd csak magukhoz térnek.
- Jó, hogy említi! Uram! Maga leütötte tizenkét hajósomat.
- Az egyikre ráesett a likőrösállvány, arról nem tehetek.
- Az volt az első fűtő!
- Mit tudja ezt egy likőrösállvány?
- És ott fekszik a hajópincér. Hol lehet most pincért találni? A Honolulu-Star reggel indul, és se fűtő, se pincér, mert maga leütötte őket!
- Abban igazam volt. Hozzám vágtak egy korsót, és az ilyen magatartás sért.
- Egyik sem vágta magához a korsót. Ezek ártatlanok.
- Hát ki tette?
- Én.
- Szerencséje, hogy haláltusáját vívja, különben most fejbe ütném... Jó napot."

(Rejtő Jenő - Piszkos Fred, a kapitány)

2010. január 3., vasárnap



Azt hiszem, nem kell mondanom, hogy Guy Ritchie és Robert Downey Jr. engem meggyőztek. Ha jól sikerül az aut és klinikai vizsgám szerdán, megjutalmazom magam.

2010. január 2., szombat

2010 van, aztamindenit

Annyi mindent leírnék ide, de egyiket sem tudnám normálisan. Normálatlanul sem.
Talán csak annyit, hogy a legutóbbi (aug. 3.) bejegyzésem minden bizonnyal túl optimista volt, azóta csak megyek (/megyünk) lefelé a lejtőn.

Boldog új évet! De ténylegigazán boldog legyen....!!!
És olyan jó volt mindenki évértékelését végigolvasni, hogy ennek örömére kedvem is lett tanulni egy kis klinikait :)



(remélem, mindenki látja, hogy igyekeztem pozitív bejegyzést kreálni a gagyi kezdet ellenére)