Találkoztam ma egy régi ismerősömmel a buszon. Kicsit váratlanul ért, mert még aludtam, úgyhogy biztos hülyének nézett, mert baromságokat beszéltem és ráadásul halkan.
Szóval a lényeg, hogy nagyon fura solgot mondott, ami újfent csak azt bizonyítja, hogy aki a barátomnak mondja magát, nem mindig feltétlenül az...vagy legalábbis nem jól csinálja. De ha nem megy, miért kell erőltetni? (költői kérdés)
Nagyon haragudtam, ráadásul kora reggel!
De mivel bolondok napja van, tudtam, hogy még ha leteremtettem volna, akkor is poénnak hiszi.
Aztán mikor hazafelé jöttem, a bölcsiből integetett nekem egy kislány és köszönt is, úgyhogy megálltam és visszaköszöntem neki, ő pedig mosolygott rám cserébe. Újra szép lett a nap.
Anya a héten már itt lakik velem, úgyhogy elvileg már nem lakom egyedül. De ez persze gyakorlatban még nincs így :) Az új munkahelyén már megkapta az új kocsiját, akit Sárának hívnak. Szerintem jó név :) csak így tovább anya!
Ja, és ma azt a felfedezést tettem, hogy ha beírom a honlapsávomba, hogy nap, rögtön kihozza nekem Nap blogját, amit olvasok. Pont arra gondoltam, hogy elkelne egy nap a gépemre...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése