Tegnapelőtt egy kislány állt mellettem a buszmegállóban. Kis szimpatikus 11évesforma rózsaszíntáskás lányka. Észrevette a túloldalon három barátnőjét, akiknek integetett is, hogy jöjjenek át, mert ő ott van. (vagyis én csak annyit láttam, hogy integet...) A három másik hasonló kaliberű kislány át is ért egy perc múlva:
kislány 1: Nagyon sokára értetek ide.
kislány 2: Én át akartam szaladni a kocsik között de Viki elráncigált a zebráig.
kislány 1: De akkor meghaltál volna.
kislány 2: De így nem.
kislány 1: Különben ha te csak így meghalsz, ki fog velem meghalni harakiriben?

És bennem egy egész világ dőlt össze.
Biztonságosabb, ha zenét hallgatok városjárás közben.