
Azt hiszem, nem kell mondanom, hogy Guy Ritchie és Robert Downey Jr. engem meggyőztek. Ha jól sikerül az aut és klinikai vizsgám szerdán, megjutalmazom magam.
"There is no dark side of the moon really. Matter of fact it's all dark."
Az apám még vidám legény volt,
Dalolt, hogyha keresztre nézett,
Én meg az apám fia voltam,
Ki unta a faragott képet
S dalolt, hogyha keresztre nézett.
Két nyakas, magyar kálvinista,
Miként az Idő, úgy röpültünk,
Apa, fiú: egy Igen s egy Nem,
Egymás mellett dalolva ültünk
S miként az Idő, úgy röpültünk.
Húsz éve elmult s gondolatban
Ott röpül a szánom az éjben
S amit akkor elmulasztottam,
Megemelem kalapom mélyen.
Ott röpül a szánom az éjben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése