2010. január 7., csütörtök

karácsonyfa díszítés

Most értem haza a karácsonyfa díszítésből.

2010. január 4., hétfő

Nevetés

"- Uram! A késemért jöttem!
- Hol hagyta?
- Valami matrózban.
- Milyen kés volt?
- Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta?
- Várjunk... Csak lassan, kérem... Milyen volt a nyele?
- Kagyló.
- Hány részből?
- Egy darabból készült.
- Akkor nincs baj. Megvan a kés!
- Hol?
- A hátamban.
- Köszönöm...
- Kérem... A csapos mesélte, hogy milyen szép kés van bennem. Egy darab húszcentis kagylóritkaság.
- Forduljon meg, kérem, hogy kivegyem...
- Kitartás! A kocsmáros azt mondta, hogy amíg nem hoz orvost, hagyjam bent a kést, mert különben elvérzek. A kocsmáros ért ehhez, mert itt már öltek orvost is. Régi étterem.
- De én sietek, kérem! És mit tudja az ember, hogy mikor jön az orvos? Kés nélkül mégsem mehetek éjjel haza.
- Az orvos itt lakik a közelben, és a kocsmáros triciklin ment érte. Ha szurkált uram, hát viselje a következményeket.
- Hohó! Azért, mert magába szúrnak egy kést, még nincs joga hozzá, hogy megtartsa. Ez önbíráskodás! Hála Istennek, van még jog a világon.
- Nem is jogra hivatkoztam, hanem orvostudományra. A kocsmáros szerint az a recept, hogy bent maradjon a kés. Orvosi rendelet!
- Az orvos rendelkezzék a saját holmijával, a kés az én műszerem!
- Hm... nehéz ügy...
- Tudja mit? Nekem is van szívem, segítek a bajon. Kiveszem magából a késemet, és beteszek helyette egy másikat. Az is megteszi, amíg a mentő jön.
- Jól van. Csak ne legyen kisebb a kés, hogy jól elzárja a sebet, mert az egészség mindennél fontosabb, és recept az recept, hiába...
- Nyugodt lehet. Egy nagy konyhakést nyomok be helyette.
- Akkor rendben van.
- Forduljon... meg... hopp!... Így...
- Most nyomja bele a másikat!... Gyorsan!
- Ez itt a polcon épp jó lesz, habár csak fanyelű.
- Benne van?
- Fenét!... Hiszen alig vérzik a sebe. Itt, a csont mellett állt meg a penge, a porcok között... A mindenségit, kicsorbult a hegye!
- Nyomta volna a húsba, maga kezdő!
- Várjon! Ráteszek egy vizes kendőt... A szvetter egész jól leszorítja...
- Higgye el végre, hogy kés kell bele! A vendéglős tudja. Itt naponta ölnek. Tegye be a kést. Mi az magának?
- Nem értek hozzá. Bicskázásért vállalom a felelősséget, de műtétért nem! Kérje meg erre a szívességre valamelyik matrózt. Majd csak magukhoz térnek.
- Jó, hogy említi! Uram! Maga leütötte tizenkét hajósomat.
- Az egyikre ráesett a likőrösállvány, arról nem tehetek.
- Az volt az első fűtő!
- Mit tudja ezt egy likőrösállvány?
- És ott fekszik a hajópincér. Hol lehet most pincért találni? A Honolulu-Star reggel indul, és se fűtő, se pincér, mert maga leütötte őket!
- Abban igazam volt. Hozzám vágtak egy korsót, és az ilyen magatartás sért.
- Egyik sem vágta magához a korsót. Ezek ártatlanok.
- Hát ki tette?
- Én.
- Szerencséje, hogy haláltusáját vívja, különben most fejbe ütném... Jó napot."

(Rejtő Jenő - Piszkos Fred, a kapitány)

2010. január 3., vasárnap



Azt hiszem, nem kell mondanom, hogy Guy Ritchie és Robert Downey Jr. engem meggyőztek. Ha jól sikerül az aut és klinikai vizsgám szerdán, megjutalmazom magam.

2010. január 2., szombat

2010 van, aztamindenit

Annyi mindent leírnék ide, de egyiket sem tudnám normálisan. Normálatlanul sem.
Talán csak annyit, hogy a legutóbbi (aug. 3.) bejegyzésem minden bizonnyal túl optimista volt, azóta csak megyek (/megyünk) lefelé a lejtőn.

Boldog új évet! De ténylegigazán boldog legyen....!!!
És olyan jó volt mindenki évértékelését végigolvasni, hogy ennek örömére kedvem is lett tanulni egy kis klinikait :)



(remélem, mindenki látja, hogy igyekeztem pozitív bejegyzést kreálni a gagyi kezdet ellenére)

2009. augusztus 3., hétfő

Néha megéri hajtani. Vagyis leginkább mindig. Ezen a héten mindent szeretek.
Plusz jövőre Luxemburg.
Ez a jó hírek hete volt.

2009. június 11., csütörtök

Irwin Shaw - Gazdag ember, szegény ember

2009. május 29., péntek

Tegnap hazajöttem Miskolcra tesómhoz, mert már nagyon hiányoztunk ám egymásnak!
Míg ő tanult a mai hiperszuperextranehéz juhászos matektémazáróra, sütöttem neki sütit (életem első muffinját!!! triplacsokis-meggyes)....ami ezen a képen elég ratyin néz ki a csokimáz miatt, de büszke vagyok rá, mert nem csak tesóm evett belőle, hanem a barátnője is, sőt még reggelire is vittek, hogy ne éhezzenek az iskolában...
.... majd készítettünk egy abszolútoszkárvárományos ppt-t a tegnapi napunkról, képekkel illusztrálva, amit senkinek nem szabadna megmutatnunk (csak azért, mert annyira király), de azért mégis megtettük. A szemtanúk azóta is sírnak (a meghatottságtól, azt hiszem).

Nem szeretnék testvért cserélni.

2009. május 15., péntek

A hét tanulsága: Ne bulizz (/ne igyál) a schönherzben a közgáz vizsga előtti éjjel!

(A hét lábtörlője, kézmosása, tarja...stb)

2009. május 11., hétfő

Peter, fizesd már ki az italod, simán lesittelhetnek. És az nem Big Brother, ott nincs kiszavazás!