2010. február 13., szombat

Végül a koliban aludtam és tényleg jól :)

2010. február 12., péntek

Rendeltem kaját, bekapcsoltam az olimpiát és vár még rám 2/3 puzzle.

Kizárt, hogy ma se aludjak jól!

2010. február 4., csütörtök

Eddig talán még hittem, hogy esetenként értek a férfiakhoz. Mostmár biztosan tudom, hogy gőzöm nincs róluk.

2010. február 2., kedd

1.
Őszintén szólva még ennyi idő után is olyan szinten kicsinek tudom érezni bizonyos emberekhez képest magam, hogy az szinte már hihetetlen. Ez önmagában nem feltétlenül lenne gáz, ha kizárólag olyanok esetében tennék így, akik "valóban" többet értek el/jobban csinálnak nálam valamit. De sajnos engem a leginkább azok idegesítenek, akiknél (esetleg) én csinálok jobban dolgokat, mégis a földdel egyenlőnek érzem magam miattuk. Najó, manapság általában optimizmusnak számít tőlem, ha már a földdel egyenlőnek érzem magam. Úgyhogy tulajdonképpen örülök, hogy mindenki okosabb/szebb/népszerűbb/talpraesettebb...stb nálam.

2.
Megkeresett a napokban egy bizonyos ember, akit a hátam közepére sem kívánnék legmerészebb önostorozásaim során sem, úgyhogy csak megemlítem itt, hogy ha eltűnök, gyanakodjatok.

3.
Ma/holnap véglegesítem a tárgyfelvételt és most jöttem rá, hogy egy tömbösített hétvégi óra miatt nem fogok tudni hazamenni a Kocsonyafesztivál hétvégéjén, ami több szempontból iszonyat gáz.

4.
Apáék most szombaton megejtik életük első élő éneklős (!!!!!) gitárszólós, effektes, zsírkirály koncertjüket. Kicsit aggódom, hogy az Echoes 25 percesre fog sikerülni, talán nem kéne elsőre bevállalniuk, node kihaőknem...:)

2010. január 29., péntek

Csak ma este két nemet mondtam. Mostmár igazán leállhatnék.

2010. január 25., hétfő

És most pedig nagyon nagyon haragszom a tanáromra, mert óriásit szivatott rajtam és fogalmam sincs, hogy miért és menjen a fenébe és menjünk el inni és a büdös picsába és ááááááááááááááá!!!!

2010. január 21., csütörtök

este

Rém közhelyes dolog, de rám annyira nagyon jellemző, hogy akkor a legkirályabb egy buli/parti/összejövetel, hogyha totál semmi kedvem elmenni. Ez tegnap este is így történt. Gondoltam, jó lenne elmenni vhova, kiengedni a gőzt, lazítani egy kicsit...de azért a Móricz mégis messze van, főleg éjjel hazajönni. Sebaj, megdumáltuk, elmegyünk ketten, együtt jövünk haza, nem lesz gáz. És én csak vártam és vártam a Móriczon, rácsörögtem, kisült, hogy nem jön (pasiügy..). Namiafaszlegyen? Oké, bemegyek, lesz, ami lesz. Évfolyamtársak, nagyrészüket alig ismerem, semmi kedvem, haza akarok menni, de azért még igyunk meg egy sört, az nem árthat meg.

Nem is ártott, csak használt :) Hajnal 5re értem haza, nem is emlékszem, mikor volt ilyen utoljára, általában 3kor bemondom az unalmast. De nagyon jól éreztem magam, kedves emberekkel, jó hangulatban. 4 hónapja nem voltam ilyen jókedvű.

Köszönöm mindenkinek, aki ott volt!

u.i.: Ja és a villamoson mostantól Petőfi híd Budai HÉTFŐ megálló lesz :D

2010. január 14., csütörtök

"Most iratkoztam be egy reinkarnációs tanfolyamra, nagyon drága volt, dehát csak egyszer élünk."
Ma (a BKV sztrájk 3. napján) a Kálvin térről kellett hazakeverednem valahogyan. Semmi gond nem volt a 3as metrón és a földalattin, egészen tűrhető ideig kellett várnom, még az is belefért, hogy alig fértem fel a földalattira. Valahogy talán minden ember toleránsabb lesz ilyenkor egy kicsit a többiekhez :) Nade a Hősökön már beütött a sztrájk hatása, 20 percet vártam egy olyan buszra, amire ha bogárrá változom, se férek fel. Ugyanígy jártam 7 perc múlva egy másikkal. Erre csodák csodájára megáll előttem egy fehér luxusbusz, kiordít belőle a sofőr, hogy aki akar, szálljon fel, elvisszük, ez és ez a járat.

Így értem tehát haza, fűtött, párnázott ülésen, még épphogy koktélt nem adtak a kezembe. Köszönöm!