
Ezt a keresztapám blogján találtam. Most mondjátok meg...
"There is no dark side of the moon really. Matter of fact it's all dark."
Az apám még vidám legény volt,
Dalolt, hogyha keresztre nézett,
Én meg az apám fia voltam,
Ki unta a faragott képet
S dalolt, hogyha keresztre nézett.
Két nyakas, magyar kálvinista,
Miként az Idő, úgy röpültünk,
Apa, fiú: egy Igen s egy Nem,
Egymás mellett dalolva ültünk
S miként az Idő, úgy röpültünk.
Húsz éve elmult s gondolatban
Ott röpül a szánom az éjben
S amit akkor elmulasztottam,
Megemelem kalapom mélyen.
Ott röpül a szánom az éjben.
5 megjegyzés:
Nekem inkább az a meglepő, hogy a keresztapádnak van blogja. Bár nem ismerem a keresztapádat, de az, hogy egy felnőtt embernek blogja legyen (aki ráadásul keresztapa!) az nekem szokatlan :)
Van neki, de nem ilyen irogatós, csak amolyan tárhelyféleség. Én is csak ma találtam rá.....és ő nem felnőtt:)...örök gyerek
széééép. :)
meg az a kép ott jobb oldalt is rólad. szép vagy. :)
Tudod, hogy erre mi a válaszom.... (L)
csatlakozom!
mármint sohasemazakihez :)
Megjegyzés küldése